{"version":"1.0","provider_name":"Polett","provider_url":"https:\/\/polettpd.cafeblog.hu","author_name":"Polett*","author_url":"https:\/\/polettpd.cafeblog.hu\/author\/polett\/","title":"J\u00f3 est\u00e9t! Polett vagyok.","html":"
   Az alkonyat lila f\u00e9nyj\u00e1t\u00e9k\u00e1ra \u00e9bredtem. A relux\u00e1kat m\u00e9g d\u00e9lben, a rekken\u0151 h\u0151s\u00e9gben leengedtem, rem\u00e9nykedtem, hogy valamelyest kirekesztem a m\u00e1r napok \u00f3ta tart\u00f3, kib\u00edrhatatlan, forr\u00f3 leveg\u0151t. T\u00fals\u00e1gosan hozz\u00e1szoktam a b\u00e1rban uralkod\u00f3 kl\u00edm\u00e1hoz,  igaz, ott mindenk\u00e9ppen sz\u00fcks\u00e9g volt a h\u0171v\u00f6sre, lehetetlen lett volna \u00f3r\u00e1kon \u00e1t izzadts\u00e1g cseppekben \u00faszva t\u00e1ncolni. M\u00e9g csak k\u00e9t h\u00f3napja dolgoztam itt, az \u00faj helyemen, a l\u00e1nyok kedvesek voltak, nem \u00e9reztem  irigys\u00e9get, a r\u00e9sz\u00fckr\u0151l, mint az el\u0151z\u0151 mel\u00f3helyen.

   J\u00f3les\u0151 \u00e9rz\u00e9s, hogy ma azt tehetek, amihez \u00e9ppen kedvem szottyan, pihen\u0151napom van. Mostani f\u0151n\u00f6k\u00f6m szerint, nagyon fontos, hogy kipihentek legy\u00fcnk, azt mondta, a f\u00e9rfiak m\u00e9g n\u00e9zni sem szeretik a f\u00e1radt n\u0151ket. A feles\u00e9g\u00e9nek sz\u00e9ps\u00e9gszalonja van nem messze a b\u00e1rt\u00f3l, a belv\u00e1ros k\u00f6zep\u00e9n. Mi, akik n\u00e1la dolgozunk, kedvezm\u00e9nyesen vehetj\u00fck ig\u00e9nybe a szolg\u00e1ltat\u00e1sokat. K\u00f6z\u00fcl\u00fcnk t\u00f6bben is j\u00e1rnak rendszeresen szol\u00e1riumba, kiss\u00e9 t\u00falz\u00e1sba is viszik.. \u00c9n nem szeretem a bez\u00e1rts\u00e1got, f\u00e9lek, hogy egyszer bent ragadok, \u00edgy ink\u00e1bb kihagyom. A barnas\u00e1got,  kellemes m\u00e9zsz\u00ednben azt szeretem, de igaz\u00e1n azt \u00e9lvezem, ha a Nap f\u00e9nye j\u00e1t\u00e9kosan simogatja a testemet. Izgat\u00f3nak tartom, amikor a csintalan szell\u0151k j\u00e1t\u00e9kosan meg\u00e9rintenek az \u00e9rz\u00e9kenyebb z\u00f3n\u00e1kban. Ezt a kedvemre val\u00f3 mulats\u00e1got ma kihagytam, de tal\u00e1n holnap, kora d\u00e9lel\u0151tt kifekszem a tet\u0151re egy \u00f3r\u00e1csk\u00e1ra. Rem\u00e9lem, az a v\u00e9n kujon a szomsz\u00e9d h\u00e1zb\u00f3l nem fog t\u00e1vcs\u0151vel leskel\u0151dni, b\u00e1r ha ez neki \u00f6r\u00f6met okoz, akkor eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9re, engem nem zavar.

   \u00c9ppen a konyh\u00e1ba indultam gyors vacsor\u00e1t \u00f6sszedobni, amikor megcs\u00f6rrent a telefon. Pillanatra megtorpantam, hogy felvegyem-e, ki h\u00edvhat este kilenckor? P\u00e9ter nem h\u00edvhat, a haj\u00f3r\u00f3l t\u00fal dr\u00e1ga lenne. Unott mozdulattal a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k fel\u00e9 ny\u00faltam.

   - Szia Era! - hallottam meg bar\u00e1tn\u0151m vid\u00e1m hangj\u00e1t.
   - Detti? Azt mondtad lementek a t\u00f3hoz. Itthon maradt\u00e1l?
   - Dehogy! Itt vagyunk lent \u00e9s baromi j\u00f3 a t\u00e1rsas\u00e1g, sajn\u00e1lhatod, hogy nem j\u00f6tt\u00e9l!
   - Majd m\u00e1skor megyek, meg\u00edg\u00e9rem. - mosolyogtam bele a telefonba.
  - Era, tulajdonk\u00e9ppen az\u00e9rt h\u00edvtalak, k\u00e9rn\u00e9k egy sz\u00edvess\u00e9get, csak kicsit f\u00e9lve k\u00e9rem. Hi\u00e1ba ismersz minden titkommal egy\u00fctt... - k\u00ednos cs\u00f6nd lett a vonal m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n.
   - B\u00f6kd m\u00e1r ki! Mit szeretn\u00e9l? - noszogattam.
   - Sz\u00f3val, arr\u00f3l lenne sz\u00f3, hogy teljesen kiment a fejemb\u0151l, hogy ma \u00e9rkezett egy vend\u00e9gem k\u00fclf\u00f6ldr\u0151l \u00e9s m\u00e1r el\u0151re megbesz\u00e9lt\u00fcnk mindent, \u00e9n meg tot\u00e1l elfelejtettem, \u00e9s nem lenne j\u00f3, ha elvesz\u00edten\u00e9m, mert piszkosul meg\u00e9ri... - halkult el Detti hangja.
  - Te most arra gondolsz, amire \u00e9n nem szeretn\u00e9k? - k\u00e9rdeztem meglep\u0151dve.
  - Aha. Valahogy \u00fagy. Nagyon rendes pasi, kedves, kimondottan \u00fariember. Az is lehet, hogy csak vacsor\u00e1zni akar. N\u00e1la soha nem lehet tudni, van, amikor csak besz\u00e9lgetni szeretne.
   - Detti! Te teljesen meg\u0151r\u00fclt\u00e9l! Tudod, hogy \u00e9n nem, \u00e9n csak t\u00e1ncolok, de az nem ugyanaz, amire most te k\u00e9rsz. \u00c9s mi lenne, ha P\u00e9ter megtudn\u00e1? - kiab\u00e1ltam d\u00fch\u00f6sen.
   - Ugyan m\u00e1r Era! Honnan tudn\u00e1 meg? K\u00fcl\u00f6nben is rohadt messze vagytok egym\u00e1st\u00f3l. Te itt risz\u00e1lod a form\u00e1s feneked, fene tudja \u0151 meg mit csin\u00e1l a haj\u00f3n... legal\u00e1bb ne z\u00e1rk\u00f3zn\u00e1l be ennyire! Figyelj Era! Menj el, nem fogsz belehalni \u00e9s nagyon j\u00f3l fizet a pali. Akkor is fizet, hacsak besz\u00e9lgetni van kedve.

  \u00c9rz\u00e9keny pontomat t\u00e1madta meg Detti. Igen... m\u00e1r sokat gondolkodtam P\u00e9ter \u00e9s a k\u00f6ztem l\u00e9v\u0151 kapcsolatr\u00f3l. Csod\u00e1s \u00e9s felh\u0151tlen volt vele minden.  A nappalok, az \u00e9jszak\u00e1k, a pillanatok... de most nagyon messze van. \u00c9s val\u00f3ban... ki tudja mivel \u00fctheti el a szabad \u00f3r\u00e1it a haj\u00f3n? Egy krupi\u00e9 szinte minden utast ismer. Hirtelen megmagyar\u00e1zhatatlan dac t\u00f6rt r\u00e1m, f\u00e9lt\u00e9kenys\u00e9ggel keveredve, z\u00f6ld szemek villog\u00e1s\u00e1t l\u00e1ttam, s\u00e1t\u00e1ni kacaj k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben. V\u00e9g\u00fcl is mi bajom lehetne? Tudok \u00e9n vigy\u00e1zni magamra.
  - Rendben Detti. De ez az els\u0151 \u00e9s utols\u00f3 alkalom, hogy kih\u00fazlak a bajb\u00f3l.
  - Im\u00e1dlak Era! Tudtam, hogy sz\u00e1m\u00edthatok r\u00e1d! Van n\u00e1lad toll? Mondom William el\u00e9rhet\u0151s\u00e9g\u00e9t.
   K\u00e9ts\u00e9gek k\u00f6zt gy\u00f6tr\u0151dve fel\u00edrtam mindent, a kezem enyh\u00e9n remegett, \u00e9s k\u00f6zben mintha egy bels\u0151 hang k\u00e9rdez\u0151sk\u00f6d\u00f6tt volna: - Mit teszel Era! Mi\u00e9rt csin\u00e1lod? Sz\u00e1mat \u00f6sszeszor\u00edtva nem hallottam meg. H\u00e1tat ford\u00edtottam a hangnak.
   - Era! Nyugodtan menj taxival, jut majd arra is. Majd h\u00edvlak! - Megyek m\u00e1r! - hallottam Detti t\u00e1vold\u00f3 hangj\u00e1t, majd s\u00fcket cs\u00f6nd maradt a vonal m\u00e1sik v\u00e9g\u00e9n.

  R\u00e1gy\u00fajtottam, kimentem a picinyke teraszra. A hegyek m\u00f6g\u00f6tt lebukott a Nap, s\u00f6t\u00e9ts\u00e9get hagyva maga ut\u00e1n.

  A taxi meg\u00e9rkezett az eleg\u00e1ns sz\u00e1llod\u00e1hoz. Gyorsan fizettem, szerettem volna min\u00e9l hamarabb kisz\u00e1llni, mert eg\u00e9sz \u00faton magamon \u00e9reztem a taxis f\u00fcrk\u00e9sz\u0151 tekintet\u00e9t a visszapillant\u00f3 t\u00fck\u00f6rben. Siet\u0151s l\u00e9ptekkel elindultam a kivil\u00e1g\u00edtott forg\u00f3ajt\u00f3 fel\u00e9, bel\u00e9ptem az eleg\u00e1ns hallba, a recepci\u00f3 feletti \u00f3r\u00e1n f\u00e9l tizenegy m\u00falt \u00f6t perccel. K\u00e9stem. Meg\u00e1lltam a pult el\u0151tt.
  - Seg\u00edthetek valamiben? - fordult fel\u00e9m a n\u00e1lam tal\u00e1n p\u00e1r \u00e9vvel id\u0151sebb l\u00e1ny.
  - William Hardfordot keresem. - a hangom saj\u00e1t f\u00fclemnek is ismeretlen\u00fcl csengett.
  - \u00d3! Term\u00e9szetesen! - n\u00e9mi g\u00fanyt \u00e9reztem ki hanghord\u00f3z\u00e1s\u00e1b\u00f3l. - Harmadik emelet, 303 szoba, balra tal\u00e1lja a liftet. Kellemes \u00e9jszak\u00e1t!

  Les\u00fct\u00f6tt szemmel indultam a lift fel\u00e9, a recepci\u00f3s mar\u00f3 tekintet\u00e9t a h\u00e1tamban \u00e9rezve. Az \u00fcveg kalitka zajtalanul suhant a magasba. Kil\u00e9ptem, a folyos\u00f3 tompa vil\u00e1g\u00edt\u00e1s\u00e1ban keresg\u00e9ltem a 303-as szob\u00e1t. Sz\u00edvem a torkomban dobogott. - M\u00e9g elmehetn\u00e9l! - figyelmeztetett s\u00fagva a bels\u0151 hang. Les\u00f6p\u00f6rtem a v\u00e1llamr\u00f3l, nem akartam meghallani. Meg\u00e1lltam a szoba el\u0151tt. A 303-as szoba el\u0151tt. L\u00e9legzet visszafojtva bekopogtam. R\u00f6videsen halk neszt hallottam, majd lassan kiny\u00edlt az ajt\u00f3.

  Hatvanas \u00e9veiben j\u00e1r\u00f3, \u0151sz haj\u00fa, hideg k\u00e9kszem\u0171 f\u00e9rfi \u00e1llt az ajt\u00f3ban.  Magas, m\u00e9g most is d\u00e9lceg, kor\u00e1t meghazudtol\u00f3 megjelen\u00e9se volt. Kifog\u00e1stalan szab\u00e1s\u00fa Armani \u00f6lt\u00f6nyt viselt, selyem nyakkend\u0151j\u00e9t arany nyakkend\u0151t\u0171 szor\u00edtotta le. Sz\u00e1ja sark\u00e1ban titkos f\u00e9lmosoly b\u00fajt meg.

   - J\u00f3 est\u00e9t! Polett vagyok. - t\u00f6rtem meg a csendet.

 
<\/div><\/div>","type":"rich"}