1.0Poletthttps://polettpd.cafeblog.huPolett*https://polettpd.cafeblog.hu/author/polett/<p style="text-align: justify;">   Amikor felébredtem, majdnem delet ütött az óra, és az eső ezer forrásként patakzott le a hálószobám ablakán. Így folyik el az én életem is. - gondoltam keserű szájízzel, amint feltörtek bennem az éjjel történtek. Gyűlöltem magam és kimondhatatlanul mocskosnak éreztem a lelkem, a testemet már nem, mert miután hajnalban hazaértem, óráknak tűnő percekig álltam a zuhany alatt. A forróvíz fájdalmasan égette bőrömet, de engedelmesen tűrtem. Büntettem magam, bűnhődésre volt szükségem. </p><p style="text-align: justify;">   Megválaszolhatatlan kérdések bukkantak fel egyik pillanatról a másikra. Hiába elemeztem, nem volt rá magyarázat, nem volt rá mentség. A megélhetésem biztosítva volt, többnyire mindenre jutott, amire vágytam, no persze normális keretek között. Azonban ledöbbentett a  kézzelfogható tény, hogy pár órás kéjszolgáltatással kéthavi fizetésemet megkerestem. </p><p style="text-align: justify;">   Magában, Williamben semmi visszataszító vonást nem véltem felfedezni. Vacsora közben kellemes társalkodó partner volt, fanyar humorát többször megcsillantva. Talán még könnyed társalgás is kikerekedhetett volna, ha  nem szégyenkeztem volna egyfolytában magam előtt a tettem súlya  miatt. Mintha sejtette volna gyakorlatlanságom,  a vacsora után a bárban iszogattunk egy keveset.  Tequila sunrise koktélt kértem, bíztam benne, hogy éppen annyira elbódít, amennyire szükségem volt az ellazuláshoz. William  magának Single Malt Scotch whiskyt rendelt. <em></em>Beszélgettünk, az alkohol hatására egyre oldottabb hangulatba kerültem, ennek ellenére nem kerülte el figyelmemet, hogy a bár félhomályában William egyre kutatóbb tekintettel nézett rám. A zene hangosabb lett, izgalomtól zsongott a hangulatos helyiség. Már a második koktélomat fogyasztottam, éppen ajkamhoz emeltem a poharat,  amikor meglepődésemre megfogta a kezem, mintegy kényszerítve, hogy letegyem az italt. <br></p><p style="text-align: justify;"> - Menjünk! Ideje felmennünk a szobába. - Határozottságától és furcsán érdes hangjától abban a pillanatban kijózanodtam.<br></p>rich